A javasasszonyok
nem mások, mint az ősmagyar hitet követő női táltos sámánok. (A "Hetek", vagyis a Nagykunság táltosai mind férfiak.) A nomád közösségekben üldözik őket, mondván "a mágia nem női kézbe való". A táltosok úgy állitják be őket, mint csekély hatalommal biró kuruzslókat, akik pedig valódi erőről tesznek tanúbizonyságot, azokat boszorkánysággal vádolják meg. A valóság azonban az, hogy a javasasszony a táltos antitézise, sámán, aki barátságban van a szellemekkel, nem pedig rabigába hajtja őket. Emiatt hatalmuk valóban csekélyebb, de egy misztikusnál igy is erősebbek, a szellemek pedig gyakran önként segitik őket. A javasasszonyok nyilvánosan csak a rászorulókon való segitést vallják életcéljuknak, és ennek maradéktalanul eleget is tesznek.A javas szó jót akarót, javunkat akarót, ezért javaslót, azaz jó tanácsot adót jelent. Magyarul "aranyat szólót", azaz aranyasszonyt.
Aranyasszony: Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak. Mágikus erővel és hatalma
Eszerint régen az asszonyok irányítottak, őket hívták aranyasszonyoknak, akik generációról - generációra egymásnak adták át a tudást. Sok éven át vezették a magyarok társadalmát igazságban és békességben. Ezek a nők erősek, és mégis szelíd tekintetűek voltak, bölcsen szóltak és igazságot tettek, ha bármilyen perlekedésről volt szó. Egyes aranyasszonyok ki is tűntek a többiek közül, voltak, akik ahol megjelentek, ott csodák történtek, az emberek egyre-másra gyógyultak, és volt olyan is, hogy az aranyasszony amerre járt, ott bővebb lett a termés.
A női princípium Az aranyasszonyok hagyománya Kelet-Magyarországon maradt fenn legtovább,